Február 2. – A vizes élőhelyek világnapja

A 20. század közepén minden addiginál gyorsabban pusztultak és sérültek az addig érintetlen vizes területek, s ez nemzetközi összefogáshoz vezetett. Egy iráni kisvárosban, Ramsarban, 1971. február 2-án tartott nemzetközi találkozón megfogalmazták és elfogadták az ún. Ramsari Egyezmény szövegét, amelyben a biológiai sokféleség megőrzése érdekében a kormányok felelősséget vállaltak a vizes élőhelyek védelméért. 

A ramsari egyezmény, hivatalos nevén Egyezmény a nemzetközi jelentőségű vadvizekről, különös tekintettel a vízimadarak élőhelyeire, az egyik legrégebbi nemzetközi természetvédelmi egyezmény, 1975. december 21-én lépett életbe. Ez volt a világon az első olyan nemzetek közötti, globális egyezmény, melynek célja valamilyen természeti érték védelme. Eddig 169 ország írta már alá az egyezményt.

Magyarország 1979-ben csatlakozott a közösséghez, és jelenleg 29 ramsari területtel rendelkezik, 2607 km²-en.

A magyarországi ramsari területek a Kárpát-medence szinte valamennyi jellemző vizes terület típusát magukba foglalják: tavakat, mocsarakat, szikes tavakat, lápokat, holtágakat, folyószakaszokat, nedves réteket, valamint ember alkotta halastavakat, víztárolókat. A nemzetközi jelentőség korábbi feltételei alapján bizonyos területek egyszerre több kritériumot is kielégítve kerültek fel a listára. Ezek közé tartozik a Hortobágy, a kardoskúti Fehértó, a Fertő-tó és Gemenc. A többi hazai ramsari terület is legalább 2 kritériumot elégít ki.

Minden évben február 2-án a természet olyan kincséről emlékezünk meg, amelynek megőrzése nemcsak az országok, hanem az egész bolygónk érdeke. Ez a jeles nap alkalom arra, hogy nekünk, átlagembereknek is eszébe jusson, mi a teendők e természeti értékek megőrzésében.

Az egyezmény titkársága Glandban (Svájc) működik, jogi személyiséggel rendelkező háttérszerve a nemzetközi Természetvédelmi Szövetség (IUCN).



Fotó: Horvai Valér – DDVIZIG