Február 2. – A vizes élőhelyek világnapja

A 20. század közepén minden addiginál gyorsabban pusztultak és sérültek az addig érintetlen vizes területek, s ez nemzetközi összefogáshoz vezetett. Egy iráni kisvárosban, Ramsarban, 1971. február 2-án tartott nemzetközi találkozón megfogalmazták és elfogadták az ún. Ramsari Egyezmény szövegét, amelyben a biológiai sokféleség megőrzése érdekében a kormányok felelősséget vállaltak a vizes élőhelyek védelméért. 

A ramsari egyezmény, hivatalos nevén Egyezmény a nemzetközi jelentőségű vadvizekről, különös tekintettel a vízimadarak élőhelyeire, az egyik legrégebbi nemzetközi természetvédelmi egyezmény, 1975. december 21-én lépett életbe.

Ez volt a világon az első olyan nemzetek közötti, globális egyezmény, melynek célja valamilyen természeti érték védelme.

A Ramsari Egyezményt aláíró kormányok a biológiai sokféleség megőrzése érdekében vállaltak felelősséget, írja a ramsari egyezmény magyar weboldala. (www.ramsar.hu) Az egyezmény a kétezres évekre már a vizes területek általános védelmére irányuló világkonvencióvá bővült. Eddig 169 ország írta már alá az egyezményt. Magyarország 1979-ben csatlakozott a közösséghez, és jelenleg 29 ramsari területtel rendelkezik, 2607 km²-en.

A magyarországi ramsari területek a Kárpát-medence szinte valamennyi jellemző vizes terület típusát magukba foglalják: tavakat, mocsarakat, szikes tavakat, lápokat, holtágakat, folyószakaszokat, nedves réteket, valamint ember alkotta halastavakat, víztárolókat. A nemzetközi jelentőség korábbi feltételei alapján bizonyos területek egyszerre több kritériumot is kielégítve kerültek fel a listára. Ezek közé tartozik a Hortobágy, a kardoskúti Fehértó, a Fertő-tó és Gemenc. A többi hazai ramsari terület is legalább 2 kritériumot elégít ki.

Az egyezmény

Az egyezmény legfontosabb célja a vizes élőhelyek megőrzése, fenntartható hasznosításuk az erre vonatkozó megfelelő jogi, intézményi és együttműködési keretek biztosítása. A vizes élőhelyek erőforrásainak hasznosítását olyan módon célozzák meg, hogy az ökológiai jellegét ne károsítsák.

Az aláíró államok felé az első és legfontosabb követelmény, hogy legalább egy vizes élőhelyet jelöljenek meg a Ramsari Jegyzékbe. Jelenleg több mint 2.180 vizes élőhely szerepel a listán, melyek kiterjedése meghaladja a 208 millió hektárt.

Az egyezmény tagországai vállalják azt is, hogy vizes élőhelyeik védelmét beillesztik földhasználati- és regionális tervezési folyamataikba. Természetvédelmi területeket hoznak létre a vízimadár fajok életfeltételeinek javítása érdekében. Továbbá kutatásokat folytatnak ezen a területen és a határokon átnyúló élőhelyek kezelésében, védelmében az országok konzultálnak és együttműködnek.

És, hogy mi számít vizes élőhelynek, mi kerülhet be a Ramsari Jegyzékbe? Az alapítók igen tág határok között fogalmazták meg a vizes élőhelyek leírását, így még a kisebb államok is csatlakozhattak az egyezményhez. Monaconak például egyetlen, tízhektáros vizes élőhelye van, és az erősen beépített Luxemburg is büszkélkedhet egy 300 hektáros vizes élőhellyel.

A ramsari egyezmény alapállása nem a tiltás, hanem az ésszerű, fenntartható gazdálkodás, a területek megóvásával, ami természetesen más-más hasznosítást jelent a különböző területeken. Az egyezmény titkársága Glandban (Svájc) működik, jogi személyiséggel rendelkező háttérszerve a nemzetközi Természetvédelmi Szövetség (IUCN).

Ramsari területek Magyarországon

Az országban 29 ramsari terület van: Velence és Dinnyés, Kardoskúti Fehér-tó, Mártély, Felső-kiskunsági szikes tavak, Pusztaszer, Hortobágy, Kis-Balaton, Tatai-tavak, Fertő-tó, Balaton, Bodrogzug, Ócsai-turjános, Pacsmagi-halastavak, Rétszilasi-halastavak, Biharugrai-halastavak, Gemenc, Béda-Karapancsa, Izsáki Kolon-tó, Baradla, Ipoly-völgy, Felső-Tisza, Csongrád-bokrosi Sós-tó, Nyirkai-Hany, Rába-völgy, Felső-kiskunsági szikes puszták, Borsodi-Mezőség, Montág-puszta, dél-balatoni berkek és halastavak.

Nemzetközi szinten a vizes élőhelyeknek öt nagy csoportját különítik el: tengeri, deltákhoz kapcsolódó, tavi, folyó menti és mocsári. Ezeken kívül van még az ember által létrehozott élőhely, mint például a kagyló vagy garnélarák-nevelő tavak és tengerparti területek (akvakultúrák), mezőgazdasági tavak, öntözött mezőgazdasági területek, sólepárlók, víztározók, bányatavak, szennyvízülepítő tavak és csatornák.

A leggyakoribb vízimadarak

Hazai ramsari területeinken a következő fajok világ- vagy európai populációjának egy százaléka (vagy sok esetben még több is) fordul elő: nagy kócsag, vetési lúd, nyári lúd, nagy lilik, tőkés réce, dankasirály, daru, füstös cankó, pajzsos cankó, nagy goda. A legtöbb faj populációjának 1 százaléka rendszeresen a Hortobágy ramsari területen fordul elő (6 faj), ezt követi a Biharugrai-halastavak és a Balaton ramsari terület (3-3 faj).

Az egyezmény értelmében vizes területnek tekintendők azok az akár természetes, akár mesterséges, állandó vagy ideiglenes mocsaras, ingoványos, tőzeglápos vagy vízi területek, amelyeknek vize álló, áramló, édes, félédes, sós, ideértve azokat a tengervíz-területeket is, amelyek mélysége apálykor nem haladja meg a hat métert, valamint az időszakosan kiszáradó szikes tavak.

Minden évben február 2-án a természet olyan kincséről emlékezünk meg, amelynek megőrzése nemcsak az országok, hanem az egész bolygónk érdeke. Ez a jeles nap alkalom arra, hogy nekünk, átlagembereknek is eszébe jusson, mi a teendők e természeti értékek megőrzésében.

Forrás: www.ramsar.hu
www.elobolygonk.hu

Gém



Szárcsa


Gém – Fotó: Pixabay
Szárcsa – Fotó: Pixabay