Az idei évben ezúttal az Alsó-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság rendezte meg a már hagyományos, évenkénti vízrajzi mérőgyakorlatot. Igazgatóságunk három fővel képviseltette magát a rendezvényen. A gyakorlatnak tizenöt év után újra Makó adott otthont.
A gyakorlat célja a mérési módszerek, és a műszerek pontosságának ellenőrzése. Két helyszínen történtek a mérések. A nagyobb ADCP műszerek összemérése a Maroson történt, amelyen éppen egy kisebb áradás zajlott.
Az idei mérések – meglepő módon – nem sikerültek olyan tökéletesen, mint ahogy általában szoktak. A mért vízhozamok nagyobb szórást mutattak a vártnál. Az okokat még nem tisztáztuk le teljesen, de összefüggnek az áradó vizeknél rendszerint előforduló medermozgás esetén történő új és régi mérési módszerek alkalmazásával, valamint azzal, hogy bizonyos műszerbeállításokra nagy befolyással volt a mérőhelyen a Maros akkori állapota. Az első problémakör megoldására hamarosan munkacsoport alakul, amely majd az új módszerek pontosságát hivatott ellenőrizni, illetve majdan feladata lesz azt a műszaki előírásba integrálni.
A „kis” ADCP-k összemérése egy kisebb csatornán történt, amely a Marosból kivett vizet szállította. Ezen a helyszínen bámulatos pontossággal mértek a műszerek és a csapatok, s ennek mértéke ismét egy meglepetés lett, mert általában a kisebb vízfolyások hozamát a nehezebb pontosan mérni.
Az ATIVIZIG-nek sikerült ismét egy nagyon hasznos és jó hangulatú mérőgyakorlatot szerveznie, amely számos szakmai tanulsággal is szolgált.
Fotók: Petrás András és Jakab Róbert – DDVIZIG